Ha harap a baba –
megoldások: fejés, cumisüveg, bimbóvédő, Dologél, együtt alvás
Kisfiam 11 hónapos, és egy hét alatt annyit nőtt a felső két
metszőfoga, hogy bizony szopizás közben kidörzsölte a mellbimbómat az éles kis
foga. Mindez odáig fajult, hogy a kezdeti fájdogálás iszonyat, már-már
elviselhetetlen fájdalommá nőtte ki magát.
Emlékszem, legutóbb a babajátszóban hallottam, hogy az egyik
anyukának abba kellet hagyni a szoptatást, mert harapott a kisfia. Milyen rossz
lehet neki – gondoltam. De azt nem, hogy hogyhogy nem sikerült megoldania,
miért hagyta abba.
Hát most én is ide jutottam!
Kezdem az elején. Egy hete vettem észre, hogy ahogy szopizik
kisbabám, úgy „karcolgat” engem. Hiába mondtam neki, hogy nem jó, rám nézett,
de nem értette. Korábban, amikor a két alsó foga jött, akkor harapott, viccből,
mert utána mindig mosolyogva nézett rám. Persze az első alkalommal
felszisszentem és ez nagyon tetszett neki, hiába mondtam már ekkor neki, hogy
nem szabad, mosolygott. Így a következő és következő alkalmakkor, amikor
harapott, szisszenés nélkül elmondtam, hogy fáj és nem szabad, így 4-5 harapás
után feladta és el is hagyta ezt a szokását.
Most azonban más a helyzet. A felső fogaival elég élesen
szopizik, a fájdalom pedig elért a maximumot.
Az egyik éjjel már annyira fájt, hogy már minden pozícióban
próbálkoztunk szopizni, de már mindenhogy igen éles fájdalmat éreztem. Reggel
6-kor fel is keltünk, bár babám tejet szeretett volna, én már nem bírtam. Így
korán reggeliztünk, és az egész napunkra rányomta a bélyegét az éjszakai
nehézség.
Fel is hívtam az orvost és a védőnőt is, hogy most aztán mit
tegyek. Az orvostól én kértem, hogy milyen tápszert ajánl, mert egyszerűen nem
tudok szoptatni. Délután el is szaladtunk és meg is vettem az egyik tápszert.
Izgatottan készítettem a következő étkezésre és kínáltam kisbabámnak
cumisüvegből. Belekóstolt, aztán tolta el magától az üveget. Többszöri
próbálkozás mindig ugyanide vezetett. Próbáltam ételbe pár kanállal belekeverni
vagy pohárból itatni, kanállal adagolni, mindhiába, nem kell neki. Az otthon
lévő mintákból kipróbáltam egy vaníliás tejpépet gyümölccsel adva. Na, azt
megette, örültem neki. Így marad a tejpép. Férjemnek szóltam is, hogy ilyet
vegyen. Még vett mellé egy ízesített (banán ízű) tápszert is, hátha azt
megissza. Tévedtem. Ugyanazon praktikákkal próbáltam, eltolja az üveget meg a
kanalat és poharat is.
Így ezt fel is adtam, marad a tejpép. Ilyen korban már
szerintem nem igazán fogadják el az igen furi ízű tápszert az anyatej helyett,
ilyenkor bőven jó a tejpép. Ezzel is tudom fedezni a napi szükségletét.
Mindezek mellett egész nap ittam szopis teát, amit én
kevertem be (a korai bejegyzésemben ott a receptje). Ezt azért ittam, hogy
bőven tudjak fejni, és tudjam babámnak adni, ha már nem lehet szopizni. Az első
nap sajna kevés volt, így a déli altatáskor nem jutott, nehezen aludt és hamar
fel is ébredt, sírt, nehezen tudtam megvigasztalni. Érzi a problémát, egész nap
bújós volt, pedig általában nem viselkedik így. Én is sokat szeretgettem,
többet volt ölben, mint egyébként.
Napközben a kölcsönkapott Bioptron lámpával lámpáztam, napi
4-szer, két csippanásnyit, ez kb. 2 perc. Egészen közelről, pár centiről lámpáztam.
Szerintem már egy nap alatt sokat gyógyult. Mellette Garmastan krémmel kenem és
emellé beszereztem egy lanolinos krémet is, ezt ajánlják több helyen ilyen és
hasonló problémákra, mert jól táplálja a bőrt és nem szárítja. A Rossmannban
vettem kb 850Ft-ért. Néztem márkás termékeket is, azok 2000-2500ft közötti
árúak, de a hatóanyaguk ugyanez. Nem, mintha most szeretnék spórolni, de
hasznosság szempontjából ezt is jónak találtam.
Ezek mellett persze a jól bevált anyatejjel való bekenés és
rászáradás, valamint a szellőztetés szintén jó hatású.
Este babám velem aludt. Az első ébredéskor próbáltam
vigasztalni, visszaaltatni, mert hát ebben a korban csak ezért ébred a baba,
mert anyahiánya van. Nem sikerült, mert ő éhes és nem vigasztalásként kel fel.
Ezt onnan tudom, hogy ilyenkor rendesen szopizik, nemcsak cicizik. Odaadtam
neki a lefejt tejet, de kevés volt neki. Másfél órás kínlódás után megpróbáltam
szoptatni. Meglepődve tapasztaltam, hogy az elviselhetetlen fájdalmat el tudom
viselni. Nem kellemes, sőt nagyon fájdalmas, de elviselhető. Megörültem. A
második ébredéskor ugyanez. Reményt láttam.
Másnap aztán ismét korán kelünk és sírósabb is kisbabám, de
ismét sokat szeretgetem, ez valamennyire segít neki.
Hát igen, ezt nem szerettem volna. Mármint azt, hogy egyik
napról a másikra kelljen abbahagyni a szoptatást. Pedig most sajna ez van. De
nem adom fel, fejek, szeretgetek, lámpázok, kenek és reménykedek, hogy
mihamarabb begyógyulnak a sebeim. Addig marad a cumisüveg, amit elfogad és
issza tejecskét. Meg persze a remény, hogy a gyógyulás után megpróbál helyesen
szopizni.
A harmadik nap már a déli altatáskor szopiztatok, bár még
fáj, de már bőven tűréshatáron belül. Közben persze mondom babámnak, ha nem jól
csinálja, ekkor korrigál és mehet a dolog tovább.
Ezen a napon megérkezi az újabb segítség: lézer anyósomtól.
Ennek a hatása erősebb, így már kezeljük is a sebeket. Mellékhatásaként – pedig
ma nem is ittam teát – 100ml tejet fejtem le, ami eddig 40-60 ml volt. Persze,
mert a lézerrel a tejtermelést is lehet fokozni és nálam most ez történt. Nem
is baj, sőt, este kelleni fog. Így is lett. A pótlás után jött az igazi szopi,
kisbabám vidáman álomba merül. A kezelést folytatom, a sebek begyógyulnak, a
szopizás megmarad. Igaz, a délelőtti és a déli kimarad, ami mondjuk már nem is
baj, de megmarad az esti, a lefekvéskor és a hajnali szopik.
Nagyon boldog és elégedett voltam. Egy hét múlva aztán
kezdtük elölről az egészet! Azt hittem, megőrülök. Babámat sajnáltam, én meg
csillagokat láttam a fájdalomtól. Tette mindezt egy pillanat alatt, mindkét
oldalon. Így újra cumisüveg és sok-sok türelem.
Egyik nap aztán bekövetkezett a nem várt történés: kisbabám
a cumisüveget elutasította! Na, tessék! Most akkor miből etessem? Jött a
poharas módszer, bár szépen ivott, a fele így is a nyakába ment. De jó, hogy
van rajta előke. Hiába volt nagy mennyiség, egy idő után nem kérte és csak
fordult felém sírva. Na, ilyenkor aztán sok mindent nem lehet tenni. Fogaimat
összeszorítva kezdtünk neki a szopinak és reménykedtem, hogy ő nem teszi
ugyanezt. Egész elviselhető volt. Következő nap aztán ismét minden rendben,
semmi harapás nincs. Itt jegyezném meg, hogy minden egyes szopizás előtt
Dologéllel kentem be magam, ezzel enyhítve a fájdalmat. Az enyémet és a babáét
isJ
A zavartalan napok után jött az esti őrület: könnyű altatás
után felébred, és nem akar visszaaludni. A tanácsok hatására fel-alá járkáltam
vele, próbáltam megvigasztalni, adtam neki vizet, mert biztos szomjas, de ő
bizony nem csillapodott, néhány perces bóbiskolás után kezdtük elölről. A szopi
kevés volt neki. Így jött a tejpép. Bár ezt nem szokták javasolni, merthogy
rászokik az éjszakai evésre, de hát mit csináljak vele, ha sír és éhes. Hát
adtam neki egy nap, adtam neki másik nap is. Ezek nem egymást követő napok
voltak. Most is adok neki néha, ha éhesen ébred. Ez általában éjfél körül van,
amikor egyébként is szopizott korábban. Eszik 1-2 evőkanálnyi adagot és már
alszik is vissza. Nem szokott rá, nem kel fel nap, mint nap. Egy héten 1, max
2-szer kel. De ki tudja, lehet később még ennyiszer sem. Pedig este jó sokat
eszik: egy tányér főzeléket, 200-250ml-t 7-8 között és 3-4 kanalas tejpépet 8-9
körül. Többet azért nem, mert nem kéri.
Szóval nem szokott rá az éjszakai evésre, és emellett még
jól is lakik, és nem kell sírnia másfél órán át. Probléma megoldva. Itt jegyzem
meg, hogy kibújt egy újabb fog, ez okozta a zűrtJ
Másik ilyen gondom volt ezzel a szopi átállással
kapcsolatban, hogy a felébredés után teljesen hozzám bújt és gyorsan el is
aludt! Ez sem minden nap van, de néha így viselkedik. Na, ekkor én fogom magam
és odabújok mellé, így együtt alszunk aznap. Nagyon hasznos és fontos ez, mert
amikor ő igényli a közelségemet, nem fogom visszatenni az ágyába, mert már
„nagy”. Később is lesz olyan eset, amikor együtt fogunk aludni, pl. betegség
miatt, így amikor ő jelzi, hogy szüksége van rám éjszaka, nem utasítom vissza.
Ilyenkor kevesebbet ébred és többször hozzám bújik, nagyon aranyos.
Bár többször együtt alszunk, de nem rendszeresen, erre sem
szokott rá, de tudja, hogy mindig számíthat az anyukájára, így sokkal
kiegyensúlyozottabb lesz.