10. hónap – kezdünk
álldogálni, jelmez farsangra
Újabb hónappal a hátunk mögött most már elmondhatom, hogy
most már több ideje van kinn a kisfiam, mint amennyit benn voltJ
A fejlődése azóta is megállíthatatlan, napról napra nyílik a
tudata és fejlődik a mozgása.
Mostanában minden, ami kézmagasságban van, meg is kaparintja
és lerántja, így még óvatosabbnak kell lennünk. A szárítóba rendszeresen
felkapaszkodik, sőt, rángatja! Tetszik neki, hogy mozog, de ahogy nő az ereje a
szárító is jobban dülöngél és fel is borul, vele együtt. Így ha nyitva van,
nehezéket teszek az aljára, ha pedig nincs használatban, gyorsan összecsukom.
Ugyanez a helyzet a vasalóállvánnyal is. A vasalás, nem kell bemutatnom,
kisgyermekes háztartásokban soha el nem fogyó munkát jelent. A pihenést
előtérbe helyezem, hisz nekem is kell egy kis regenerálódás, így kisfiam
alvásakor nem tudom behozni a lemaradást, amikor meg fenn van, lehetetlen.
Mostanában párszor megpróbáltam azt, hogy amikor felébred délután, felvettem a
hátamra hordozóba, és amíg ő ébredezett, addig jó pár ruhát kivasaltam. Elég
jól haladtam, de mivel a vasaló zsinórja régóta csalogatja, egy idő után
szerette volna megrángatni, és szólt, hogy eleget volt a hátamon. Így gyors
elpakolás és már mehet is le.
A pakolásról jut eszembe: imád ő is rakodni. No de nem a játékát,
inkább a ruhákat, vizeseket-szárazakat. Amikor viszem teregetni a ruhákat,
kifürkészve ezt, már jön is és dobálja ki a kosárban lévő darabokat, mintha
keresne valamit. Ha az összeset kidobta, elégedetten továbbáll. Közben azért
szoktam egy kicsit „dolgoztatni” és visszadobálom a ruhákat, ha végzett.
Ilyenkor ismét kidobja az összeset, nagyon aranyos.
Ezt a képességét mostanában kamatoztatja a
ruhásszekrényeknél is. Az ő kis ruháit is szépen kilapátolja, miután ki tudja
nyitni a pelenkázó komód ajtaját. Eddig az ajtó csapkodása és annak hangja volt
a játék, de most inkább a tartalmának földre helyezése az izgalmasabb.
A konyhában sem hagyja nyugton a szekrényeket, most már az
összeset lezártuk, nem tud belenyúlni, egy kivételével, azt mindig meg is találja.
Látja, hogy zárva vannak és résen van, hogy mikor nincs lezárva. Akkor már megy
is oda és örömmel nyitja ki az ajtaját. Egy fiókot meghagytam olyan pakolósnak,
ott sziták, vágódeszkák és egyéb műanyag dolgok találhatóak, amikor felfedezi,
nagy örömmel dobál ki belőle mindent!
Egyre stabilabb a két lábon állása. Ha elveszti az
egyensúlyát, előre támaszkodva vagy popsira huppanva érkezik meg. Gyakorolja az
egyik támponttól a másikig való elérést, egyre nagyobb sikerrel. Ha felé
nyújtom a kezem, 4-5 lépést önállóan megtesz (!) felém.
Amikor egy kis dolgom van és beteszem a járókába, a rövid
ideig való sértődöttség után jön a csend, majd a dübögő hang. Ez a mellette
lévő szekrény ajtajának a nyitogatása és elengedése, ez utóbbi adja a huppogó
hangot. A másik ilyen elfoglaltsága a könyvek lepakolása, mert hát az is van a
közelben. Ha pedig ezt is megunja, jöhet az állványon lévő hangfal, amit jó
erősen meg lehet rángatni. A járókában lévő játékokra általában nem kerül sor,
azokat ott eszi meg a porJ
A tiltott helyek egyre érdekesebbek, a legvonzóbb az
újságtartó, ami elállja az utat a sarokszekrény felé, amin virágok vannak és
alatta elosztó. Na, ezt naponta többször is meg kell nézni, hogy minden ott
van-e a helyén. Belekapaszkodik a tartóba, lábujjhegyre ágaskodik és újabban
fellép, majd pedig feltérdel az egyik fokára. Kezdetben csak egy, most már
mindkét térdével és menne is tovább. Úgy kell leszedni róla. Ha pedig ideje
engedi, megpróbálja elrángatni. Ügyesen befűztem a bútor és a konvektor közé a
tartót, egyelőre nem fejtette meg a kódot!
Utóbbi időben ismét jön kisfiam foga, folyik a nyála
rendesen és nyűgös is. Alig várom, hogy eljöjjön az az idő, amikor már nem
fogja megviselni, remélem, hamarosan bekövetkezik
Az újabb havazás kicsit visszafogta a naponta levegőn
tölthető időnk mennyiségét, most ismét ülünk a szobában. Ezt észre is veszem,
kissé nehezebben bírok vele, amikor délután már a 125. körét nyomja a lakásban.
De ezért bírjukJ
A szárítónak már esélye nincs, figyelni kell rá, mert borítja, ha igazán
rángatni kezdi. Ez az új cselekedete. Mindent megráncigálni, ami a földből
kiemelkedik. A legjobb a rácsos ágy, ez már nyikorog is, annyira szétrángatja.
De az állólámpa ugyanúgy sorra kerül, mint a már említett hangszóró állvány és
a vasalóállvány sem marad ki a sorból. Hát mostanában így telnek napjainkJ
Az étvágya jó, szépen gyarapszik.
Az étrendünk a
következő:
Reggeli: 6-7 között, szopi
Tízórai: fél gyümölcs
12 körül szopi
Ebéd: 14 körül, 60g (3 jégkockányi) főzelék, hússal
Uzsonna: fél gyümölcs gabonapéppel, kb. 200-250g
Vacsora: 5 jégkockányi (100g) főzelék hússal.
Ezek az adagok valamennyire el is fogynak. A tízórait már
így is lecsökkentettem egész gyümölcsről, mert bár szívesen megeszi, később sem
akart ebédelni, még délután sem. Most úgy, ahogy, két részletben megeszi. Az
uzsival és a vacsival nincs gond, ezekből jó nagy adagokat eszik. Éjszaka
azonban még felkel, kétszer, szerintem ez már jónak számít. Alvás 9 körül van,
előbb ritkán dől ki. De már 7-kor pattan ki az ágyból. Ritka már, hogy 8 után
keljünk.
A fogzás idején vagy front miatt előfordul, hogy annyira
rosszul alszik, hogy óránként kel fel. Na, ekkor jön a rég bevált módszer és
odafektetem magam mellé. A rendszer működik, onnantól kezdve alszik. Nyilván
valami gondja van, ha felébred. Persze hiába próbáltam meg cumival
visszaaltatni, köpte ki. Simiztem is, nem foglalkozott vele. Így marad t ez a
jól bevált módszer. Neki is, nekem is jó. Együtt alszunk és bár akkor is
felriad, de olyankor vissza tudom simizni és már pihizünk is tovább. Ezek az
alkalmak ritkák, úgy havonta 1-2-szer fordul elő, ami szerintem szintén nem
gond. Így mindketten kipihenjük magunkat.
Ami még a hónapban történt, hogy elmentünk egy hordozó
klubba, ahol farsangi mulatságot tartottak. Mi is beöltöztünk és úgy döntöttem,
hogy a folyamatosan folyó nyálacskám miatt a hordott nyálkendő megadta az
ihletet és cowboy lesz a kisfiam.
Így hozzá si fogtam a jelmez készítéséhez. Dekor gumiból
készítettem el a kalapot, ami szerintem nagyon jól sikerült. Vettünk pisztolyt
és készítettem hozzá pisztolytáskát, szintén az említett anyagból. A kockás ing
és farmer adott volt, a mellényre meg varrtam rojtokat, így aztán nagyon
csibészes lett a kisfiam.
Íme a kép:
A nyálkendőről csak annyit, hogy a vaterán rendeltem egy
magyar gyártótól. Nagyon jó ára volt és teljesen újak. Dizájnos kivitel és szép
kidolgozás. Csak ajánlani tudom: BabyBandana.
Ez pedig az elkészített kalap és pisztolytáska. Az utóbbinak
leszakadt a tartó része. Azzal volt a derékra fűzve egy pihenőszékből kivett
derék övvel.
